Our server costs ~$56 per month to run. Please consider donating or becoming a Patron to help keep the site running. Help us gain new members by following us on Twitter and liking our page on Facebook!
Even if the open windows of science at first make us shiver after the cozy indoor warmth of traditional humanizing myths, in the end the fresh air brings vigor, and the great spaces have a splendor of their own - Bertrand Russell
March 22, 2012 at 5:58 pm (This post was last modified: March 22, 2012 at 6:11 pm by kılıç_mehmet.)
Szép Erdélyország nagy hegyei alján nyílik sok apró kis tarka virág.
Sok vitéz székely hosies harcán buzdul a nép, s a rögre vigyáz.
Ört áll a végen, pallos kezében, a másikkal rendre dönti a kalászt.
Egész szívével, egész lelkével védi az édes, szép Magyar Hazát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Szép Erdélyország nagy hegyei alján elhervadt mind az apró kis virág.
Sok vitéz székely hosies harcán nincs, aki buzdul, nincs, ki vigyáz.
És ím csak egyszer, sírhantok szélén százezer székely, öreg baka áll.
Százezer kürtbol fújja könyörögve, minden magyarnak a hívó imát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Egy kicsit meghalt ez az ország, belehaltak sokan, én is? - én is! … kicsit én is!
más lett itt minden de magyar vagyok mégis! - mégis?- amíg élek, igen, én is!
Ha majd feltámad a haza vele a nép, a fény és én is.
Nem hagyjuk lopni földjeinket, tovább nem sérthetnek vérig.
Elvetjük a magot s öntözzük folyóink csillámló vizével,
mi még hiszünk a nemzet erejében, fákat ültetünk a kivágott helyében.
Kicsit meghalt ez az ország sokan behunyt szemmel nézik végig
a fogyó magyart, a réteket, ahogyan sírnak a folyók a kárpát medencéig.
- kicsit én is, kicsit én is.
Meghalt ez az ország s ebbe belehaltak sokan de mi nem, ugye nem?
- mi még harcolunk azért is!
Ha majd feltámad a haza vele a nép, a fény és én is,
nem hagyjuk lopni földjeinket, meggyalázni oseinket, tovább nem sérthetnek vérig.
Nem hagyjuk lopni mindenünket, meggyalázni véreinket, tovább nem sérthetnek vérig.
tovább nem sérthetnek vérig, tovább nem sérthetnek vérig!
Gökde Tanrı yerde biz deliqanlı Türkleriz!
Yerle gök arasında, diz qırıb, yurd salan biz
[video=youtube]www.youtube.com/watch?v=ZdSiiHSwGKg[/video]
Es tobten die Asen am Himmelszelt, das Gewölk es erbebte.
Laut erschütterten sie die Welt, dem letzten Krieg stehen sie nun entgegen.
Vorangeführt von der Asenkraft, gefolgt von den Getreuen.
Bereit zu kämpfen in der letzten Schlacht mit der Streitmacht der Gefallenen.
Lautes Gebrüll und Tausend erschlagen, die Streiter des Lichtes - sie fallen.
Alleinig es zählt, dass sie es wagen, die Krieger aus Asgards Hallen.
Vorbestimmtes Schicksal - Ihr Untergang. Der Götterdämmerung entgegen.
So tobt die Schlacht - Ein Leben lang lassen sie die Hoffnung nie vergehen.
Die Schlachten toben, die Asen fallen, Surtr's Feuer alles verbrennen.
In Flammen steht die ganze Welt, alles wird im Weltenbrand nun enden.
Flammen und Rauch zum Himmel sie schießen, Ordnung und Chaos verschmelzen sich.
Zu Erschaffen neu, das Leben es wird sprießen durch Allvaters Kraft.
[video=youtube]www.youtube.com/watch?v=-E9DhIci4SY[/video]
Ob in den Bergen oder an der Wolga,
ob am Tag oder bei Nacht,
standen sie weit, weit im Osten
gegen die rote Macht.
Und als der Frost den Boden vereist,
kehrten sie an der Wolga ein.
In den Gräben gefror ihr Blut,
das sie ließen für ihren Mut.
Ob Wintergrade, Sommerhitze,
im Gefecht wichen sie nicht.
Ob im Panzer oder als Landser,
jeder Front stellten sie sich.
Was machst du? - Ich geb' dem Kamerad
meinen Mantel, damit er nicht erfriert.
Fern der Heimat, fern des Bodens,
des Bodens, der sie einst erschuf,
lauschten sie den Befehlen,
folgen sie des Hauptmanns Ruf